Ma Nóri barátnőmmel mentünk ki a lovardába. Bár ő nem szeret különösebben lovagolni - mint mondja, már elég felnőtt ahhoz, hogy ilyen extrém veszélyes sportokat ne űzzön (igaz, keresztül-kasul bringázza Budapest leggázosabb helyszíneit…) - a klassz idő őt is kicsábította vidékre…
Kara szuper cuki volt megint. Bár még nem szalad felém boldogan, amikor meglát, azért kergetnem nem kell már, és amikor közeledek felé, ő is tesz felém néhány lépést. Kivittem, tisztogattam, szőrhullás ezerrel és újabb szőrmentes lyukak… De semmi vészeset nem láttam rajta, nem fájlalja semmijét. Felnyergeltem, futószáraztam, aztán nyeregbe pattantam. Kicsit zaklatottan megyünk mi együtt, de azért veszettül próbálkozom... Lépés, lépés-ügetés-lépés átmenetek, könnyű ügetés és tanügetés, mindezt leginkább nagykörön, de néhány kiskört is beiktattam. Ekkor megjött Irén, és kapva kaptam az alkalmon, hogy nem ülne-e lóra egy kicsit. Szerencsére pont volt rá pár perce... Készítettem videót is, mert megígértem Kálmánéknak, hogy küldök egyet, de így utólag rájöttem, hogy érdemes lenne havona készíteni egy felvételt, mert az első felüléshez képest is már látni fejlődést, és izgalmas lesz ezt így lekövetni. Kicsit meg is szerkesztettem a videókat, ha már… :)
Ilyen volt, amikor először ültünk rá a Szilajban (2017.03.13.). Ez egy jó rövidke videó:
És készítettem egy zenéset a mai edzésről (7 perces):
Irén után még én is felpattantam kicsit, utána pedig Irén lánya kérte meg, hogy hadd próbálja ki Karát. Nagyon tetszett neki, de a ló is élvezte a helyzetet, hogy végre nem trenírozzák, hanem jó nagyot szaladgálhat…
Összességében nagyon klassz nap volt. Alig várom, hogy holnap is kimenjek, és lovagoljak Karán! Szerdára pedig lebeszéltünk végre egy rendes edzést is. Azt hiszem, nagyon rám fér… :)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.