Messze még a terep?

Amikor elkezdtem lovagolni, másra se vágytam, mint hogy a Büszkeség és Balítélet Marc Darcyjaként szeljem a tájat… Annyira boldog voltam, amikor először mentem terepre, de akkor talán még boldogabb, mikor először vágtáztunk át egy hatalmas mezőn: elértem az áhított fílinget! :) A legdurvább fagyok se tántorítottak el: egész télen kijártunk terepre Csabival. Volt, hogy csupa jég úton gyalog kellett átvezetnünk a lovakat, volt, hogy a rossz útviszonyok miatt vissza kellett fordulnunk. A lábamat rendszeresen ki kellett vennem a kengyelből és kicsit "lóg a lába lóg"-ázni, hogy kiolvadjanak a leszorított sarkam miatt befagyott lábujjaim. Nagyon hiányoznak nekem ezek a terepek… Kara megléte óta is bejelentkeztem Csabihoz egy-egy alkalomra, de az elmúlt pár hétben sajnos túl elfoglalt voltam. 

Úgy döntöttem, elkezdek Karával rákészülni a terepre. Ma ráadtam Karára a csomózott kötőféket, fogtam a 7 méteres vezető szárat, és elindultunk sétálni. Kicsit azért parázom ilyenkor. Elég keskeny az út ki az erdőig, egyik oldalon egy patak szerű valami bokrokkal, másik oldalon hol villany pásztor, hol drótkerítés. Múltkor - Kara nem volt velem - egy fácán szállt fel a bokrokból. Nem tudom, mi lesz, ha egyszer mindez úgy történik, hogy velem van Kara, aki ilyenkor ugrik egyet, és mondjuk neki a villanypásztornak… És, hogy mennyire fogja ekkor érdekelni, hogy ott vagyok mellette. Ha éppen nem a hátán vagyok. Igazából jobban parázom attól, hogy rám lép, mint hogy rajta ülök, amikor ilyen történik. Lehet, hogy egyszer megkérek valakit, bújjon el a bokrokba, és a legfinomabb fokozatról indulva szoktassuk a furcsa dolgok bokorból való kiugrásához. Na mindegy, lényeg, hogy ma nem történt ilyen. Mondjuk elégg megtorpant, és kicsit toporgott a furcsa külsejű madárijesztők miatt. Hű, de messze még a gondtalan tereplovaglás!!! 

Átjutottunk a keskeny erdő sávon ki a mezőre, ahol egyeszer már futószáraztam Karát. Most kicsit elvittem az úton sétálni. Egyszer csak bevittem a mezőre, ahol jó kövér a fű, és engedtem legelészni. Aztán egy idő múlva kicsit összekaptam, és körbe futtattam. Először ügetés, aztán vágta, vissza ügetés, megint vátga, és így tovább, mindkét kézre. Péterrel abban maradtunk, hogy az átmeneteket futószáron gyakoroljam, akkor talán élőben is jobban fog menni. Nem volt olyan ideges, mint a múltkor, amikor reménytelen volt ügetésre fogni. Talán, mert nem volt felszerszámozva. Miután kifuttotta magát, megint engedtem legelészni, aztán visszamentünk. A madárijesztőknél megint rájött az para, de aztán nyugodtan visszasétáltunk. 

Utána felszerszámoztam Karát, hogy kicsit lovagoljunk is. Újabban kilép oldalra a nyergelés elől… Megnyomkodtam a hátát, de nem tűnik érzékenynek. Jobban ügyelek majd arra, hogy ne húzzam meg a hevedert annyira. Átmentem a jobb oldara, szépen visszanyomntam a helyére, és arról az oldalról tettem rá az alátétet. A nyeregnél már nem mozdult el. A zablával nagyot léptünk előre: se tegnap, se ma nem "öklendezett", amikor bevette a szájába. Kezd megbarátkozni vele. A külső alsó pályán kezdtük a munkát. Séta, átváltás, nagy körök a bemelegítésnél, ügetés, átmenetek, nagy és kis körök, átlóváltás, körben nyolcas. Próbálok valamit kezdeni a ferdeségével, mert valahogy az az érzésem, hogy nyeklik-csuklik alattam, nem egyenes. Vágtában balra nagyon béna a mozgása, nem is nagyon erőltetem, inkább még tornáztatom, mert azt gondolom, ez a ferdeségéből fakad. Meg kéne tanulnom ezt a földi munkát, nem tudom, hol találok ehhez a környéken jó lókiképzőt, vagy ki tud ebben segíteni.

Munka közben bejöttek Dóriék Farmerrel dolgozni. Én egy darabig benn maradtam velük, aztán inkább átmentem Karával a nagy pályára. Jobb szeretek egyedül lenni. Ott is vágtáztam egy keveset, de a bal oldal annyira rossz volt, hogy inkább visszavettem a tempót, és finom hajlításokat csináltunk. Ekkor már kirágattam a szárakat, sőt a végén már egészen hosszú száron, és egy kézzel lovagoltam 2 oszlop között nyolcasokat, amennyire tudtam, testsúllyal, néha azért rásegítve indirekt, nyakra fektetett szárral, ha muszáj volt… Összességében nagyon kellemes nap volt. Egyre jobban érzem a lovat, ezzel együtt pedig a nehézségeit, így aztán nő a megoldandó problémák száma… :)

Még várat magára a nap, hogy Karával Marc Darcysat játszunk...